Na.
Amit elengedünk,később visszajön alapon újra nekiültem ennek a... blognak. Nem ez az első próbálkozásom, de remélhetőleg ez most tartósabb lesz. Már órák óta nézegetem a különböző blogokat,a menő dizájnokat, modulokat és rájöttem: jó lesz nekem a régi,minimál dolog, úgysem a virágok száma és mérete lesz a lényeg. (Helyette viszont most vannak pöttyeim,remélem figyelitek!)
Huszonegy éves egyetemista lány vagyok, anglisztika szakon próbálok boldogulni. És mindig is bénának tartottam a bemutatkozást egy ilyenben,olyan izé,nem? Ha lesz olyan elvetemült,akit érdekelnek majd ezen kaliberű személyes szöszeim, azzal nagyon szívesen eldumálgatok néhány privát ímélben, csókolom!
Ha megtalálom,hol kell beállítani,majd beállítom,hogy a blog személyes,szóval itt maximum vélemény lesz olvasható,de világmegváltás az nem. Ítélkezni sem szeretek,ettől függetlenül persze folyamatosan azt csinálom. Már ha úgy nézzük a dolgot,hogy a vélemény egy ítélet. Valamilyen szinten persze biztosan.
A blogcím az egy érdekes este következményei alapján született, aminek köze van a szívügyekhez,meg a bazinagy fiatalkori dilemmákhoz. "Olyan vagy neki,mintha a Wall Street-ről átcsöppent volna a Soho-ba." Mondom,kontraszton alapuló szépségélmény. Aztán persze döntsem el én,hogy ez most jó vagy rossz.
Mert az egyik oldalon ott állnak a kutatások, a tudomány és a menő konferenciák,a másikon meg én állok,a picinyke albérletemmel,ahol párszor elbújtunk a világ elől. Hogy kinek mi a fontosabb- abba sajnos már nem szólhatok bele. Ezek meg a későbbi bejegyzésekből úgyis kiderülnek majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése